Mellettünk egy csaj iszonyú cuppogással és nyaflatyolással tolja magába a sült banánt. Miután nekem meg hatalmas darabokban foszlik a fejemről a bőr, egyáltalán nem vagyok kevésbé gusztustalan. Nincs nagyon jogom csúnyán nézni.

Természetesen a mi kis csapatunkban is megvannak azok, akik itt (megint) rájöttek, hogy Mucsaröcsöge alsó a világ legjobb helye, és sohatöbbet nem utaznak el onnan. Mert itt minden túl meleg, túl párás, túl koszos, túl csípős, túl ázsiai.      
Vannak itt kispajtások, akik már végigélvezték a thai konyha  szépségeit a börgerkinges hamburger, pizza, gyros és rántotthús formájában. Nem mondom, hogy mindenkinek szeretnie kell a kígyótbékát, de ez azért kicsit túlzás.
Aki nem talál itt semmi szeretnivalót, az tényleg menjen haza...

A mosás 20. percében jöttem rá, hogy a kabátom TOLL, úgyhogy talán nem lehet (=kellett volna) kimosni a gépben. Az hagyján, hogy elment a pufisága, de olyan szagot áraszt, mintha meg is halt volna benne egy csirke :(
Még jó, hogy már itt a tavasz.(?)