2013. november 28., csütörtök

Tegnap este, amikor olvastam Antibaby blogját, nekem is az volt az első gondolatom, hogy "Hú, de öreg vagyok!". Létezik az, hogy ez már ilyen nagyon régen volt?
Én ugyan egy etappal fiatalabb vagyok, amikor megjelent a Hoppárézimi 1987-ben, én épphogy elkezdtem iskolába járni. Azóta is sokat emlegetett magyartanárom (vagy talán a könyvtáros néni miatt...már nem is tudom) miatt igen hamar a kezembe keveredett a könyv. És elképesztő módon megérintett. A sírvaröhögés mellett elképesztő hatással volt rám. Egyrészt hetekig azt álmodtam, hogy elüt az autó, és soha többet nem tudok beszélni anyukámmal, másrészt azonnal beleszerettem ZZ-be. Nem úgy, hanem amúgy :) 
A millió költözés meg jövés-menés közben egyáltalán nem tudom, hogy hol van a könyvem, de mindenképp elbaktatok a Deákra, és beszerzem. 

Négy könyv van, amit majd ha egyszer lesz egy kisnagylányom, el kell olvasnia. A Mari ne bomolj, a Mogyoró, a Macskaköröm (úristen a Szücsibe is szerelmes voltam) és a Hoppárézimi. Egyik se feltétlenül az elképesztő irodalmi értéke miatt, hanem mert nekem ezek a könyvek jelentették a kamaszkoromat. és a mai napig hülye fejjel kell vigyorognom ha csak rájuk gondolok.

(Lábjegyzetként annyit, hogy egy film is készült a Hoppárézimiből, ami egy nagy kalap szar lett, valahogy semmit nem sikerült belepaszírozni , amiről ez a napló szól. De el tudom képzelni, hogy ebből lehet valami jót gyártani)

2013. november 27., szerda

Napom amikor ketten is megkérdezték face to face, hogy volt-e plasztikai műtétem, merthogy olyan nagyon máshogy nézek ki mint eddig. Talán mégis valami történt a koris baleseteknél a fejemmel? wtf...
Csak jelezném, hogy egy újabb pornó oldalról érkeznek a látogatók.
Persze nekem minden olvasó egyformán fontos. Szercsi van. :)
Mondjuk legalább nem lilult be mint atom a szemem alja. Csak mert véletlenül (?) könyökkel izomból belevágtak szombaton. De azért fáj, mint a szar. Meg az állkapcsom is. Pont úgy, mintha valaki erőből pofán vágott volna. Na oda meg egy díszlet esett. Ne is kérdezd.
Az este, amikor munka helyett végigolvasgatok egy blogot, és felfedezek linket charlieissocoollike-tól és Michael Aranda-tól. Nevek, amik nem mondanak senkinek semmit. Vagyis mostmár senkinek minusz egy. Made me happy.
Annácska postjára (lényegileg a téma ez volt) hosszasan elkezdztem ott válaszolni, de inkább ide kopizom, mert engem is érdekel a téma...

Ad1, Ez a fiatalember, aki kirobbantotta ezt az ügyet, az egy sima lúzer, aki bepöccent picit bebaszva, hogy neki miért kell fizetnie. Amúgy teljességgel ostoba és nagyon nagyon idegesítő. Az a típus, aki rádragad a fesztiválon, magyaráz, majd lehülyekurváz ha otthagyod. (mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem ismerem, csak láttam már itt-ott nyilatkoztatni)

Ad2, Más kérdés persze, hogy a nők / férfiak közti megszokott, de nem feltétlenül 2013. kompatibilis különbségeket erre rá lehet (kellett?) húzni az ügyre, mert igen bizony itt a préda meg a belépővel a bámulásra és "prédásításra" jogot formáló (bár ez szerintem max elméletben megálló okoskodás) gondolatokat bele lehet magyarázni.

Ha nagyon cinikus és szándékosan értetlenkedő lennék, azt mondom, hogy ha én mondjuk elmegyek valahova, és a férfiember odajön hozzám, áruként rámtekintve (mert ő vett belépőt, tehát neki joga van erre), akkor én finoman közlöm vele, hogy nem jár jó úton, és ő elmegy. Az egész problémakör megszűnik. (még egyszer mondom, ezt én se gondolom komolyan ebben a formában, de értitek mit akarok belőle kihozni)

Többünk szerencséjére mi nem tapasztaljuk ezt feltétlen nap mint nap a bőrünkön, de nyilván ez egy létező, és rossz dolog. Ennek ellenére nem biztos, hogy feltétlen ez a legégetőbb emberjogi, nő/férfi jogi probléma, amit orvosolni kellene.

(tripla zárójelben szerintem a pasikat kéne beengedni ingyen, mert egy átlag szórakozóhelyen kb 100 nőre jut 5 faszi)

2013. november 23., szombat

Tudom, ez már a first world problemnél is förstebb, de elmondhatatlanul idegesít (és nem is értem), hogy amikor a piratebay-en nézelődöm (hogy fenn van-e már a legújabb Revenge meg a Vampire Diaries) jobb oldalt kihomályozott mellű * meztelen lányok tekeregnek.
 
*Nem, nem az zavar, hogy ki van homályozva

2013. november 20., szerda

Annál nagyobb rémálmot el se tudok képzelni, minthogy egyszercsak eltűnik a családom úgy ahogy van. Mert imádom őket. Mindet.
Ennél nagyobb rémálom már csak az, amikor az élet normális és szokásos útján haladva (most abba ne menjünk bele, hogy én nem vagyok se normális se szokásos, de legalább nyomi az igen)  új emberek csatlakoznak be az ember családjába. Akik ahhoz tartoznak, akit feltétel és gondolkodás nélkül szeretsz. 
Hosszú évek óta vannak együtt, de valahogy mostanság elkezdődött a brazil szappanoperákat megszégyenítő kakaskodás (csirkéskedés?) közöttünk. Nem mondom, hogy kellemes. És nem mondom, hogy nem kerül kifejezett nagy erőfeszítésembe, hogy ne nyomja le izomból. Mert azt is megtehetném. De nyilván se a tesómat nem akarom megbántani, meg a helyzetet feszkózni. De ettől még elmegy a hajam mostanában hetente valami irritáló megjegyzésen. Meg beszólogatáson. Meg számonkérésen (miért nem barizunk többet?)
Nálunk otthon sose volt szokás a bájolgás, ssoe volt szokás az összecimbizés. Égnek áll a hajam, amikor látom, hogy x pasija felhívja x anyukáját csak úgy. Anyám nagyjából soha életében nem beszélt kettesben egy pasimmal se (jó, nyilván megint vegyük azt ki, hogy én debil vagyok), nem volt meg a telefonszáma neki, és egyáltalán nem volt igénye az anyóspajtással jóban (=ismeretségeben) lenni. Még nekem is nehezemre esik egy másik családba legalábbis minimálisan beolvadni, pedig optimális esetben lájkolom a páromat. Értjük a szitut? Ti mit csináltok a tesó párjával?

2013. november 16., szombat

2013. november 14., csütörtök

A helyzet azért már kicsit jobb.

Azóta megjártam Angliát is (mert az meg mégjobb, mint a helyzet).

2013. november 8., péntek

A nap, amikor sírva könyörgök a gyógyszertáras néninek egy (két) szem rivotrilért. Vagy arzénért. Nem adott.

2013. november 7., csütörtök

Akik figyelemmel követik az életemet azok tudják, hogy az ablakomat nem lehet becsukni (és már hideg van), úgyhogy bejelentkeztem az ablakosnál, hogy ugyan csinálja meg az ablakomat mert ugyanaz a probléma felmerült, ami már tavaly is eset volt (ezúttal egy másik ablakon ofkorsz)
Ezt bírta válaszolni:
" Kedves Hölgyem! Amint hazaérkezik azon leszünk, hogy hamarosan egy zárt ablakon keresztül valósuljon meg az Ön, külvilágtól való elszeparálása. Tiszteletel, üdvözlettel és hódolattal: xy"
Nem mondom, hogy nem made my day :)

2013. november 6., szerda

Az izgi azért, hogy egy jó kis pornó oldalról miért van ennyi látogatóm... :)

2013. november 5., kedd

Jó dolgok az életben (mondjuk Mike ebből egy egész blogot bír írni, az sokkal menőbb)

- amikor idézek a szauszparkból, familyguyból, tetszőleges Bud Spencer és Terence Hill filmből, a másik fél érti, és folytatja
- amikor felfedezem, hogy régi kedves bloggerek és bloggerinák még írnak blogot, és  még mindig szeretik a blogolást, mert blogolni jó
- amikor felfedezem, hogy valaki új linkelt engem a blogján mert lávol
- amikor nem szárítom ki a csirkemellet (vagyis amikor van erőm egyáltalán főzni)
- amikor reggel jól sikerül a sminkem, és megkérdezik, hogy fogytam-e (heló Kim), de legalábbis nem nézek ki vizihullának
- amikor tökre mérges vagyok valakire, vagy beszólnék, vagy nem értek egyet, vagy okoskodni akarok, de NEM teszem, hanem csak kedvesen válaszolok, csupán azért, mert lávolom, és nem akarom, hogy rosszul érezze magát (miattam). És igazi jóbarátnak érzem magam, akinek nem kell mindig kurvaokosnak meg tutimegmondónak lennie.
- amikor besírok egy filmen (mondjuk mindenen besírok)
- amikor igazándiból megölel valaki, és nem érzem, hogy plízdonttács. (fun story, egyszer azt mondta nekem valaki, hogy nekem van a legjobb ölelésem, és azóta is olyan jó erre gondolni)
- amikor felröhögök egy emléken
- amikor egyregondolás van
- amikor nem azt írom elsőre, hogy amikro meg hoyg

Amúgy ma még pl zorát is kerestem nagyerőkkel, de nem találtam. Pedig még szegény Gyömbit is megzaklattam (volna, ha már nem aludt volna amikor írok neki.). Szóval ezért kerestelek éjfél után. Bicsi bocsi.